Duplex

Duplex a címe angolul a "Jószomszédi iszony" című filmnek. Ezért a cím. De hogy a film hogy jön ide? Nos, elköltöztem. A település neve: Nottuln-Darup. De ennek nincs jelentősége igazán, viszont kis összecsengést érzek a film és a mostani helyzet között. Egy kedves öreg hölgytől béreljük a házat, igaz nem lakik velünk egy fedél alatt, de a szomszédunk. Nagyon aranyos egyébként tényleg, csak kicsit néha fárasztó. És lassú, körülményes...:). Ha meglát, már mindig messziről kiabál, hogy "Peter, hätten Sie vielleicht kurze Zeit?". Na kezdetben még nem is volt semmi gond, készségesen álltam rendelkezésére. Néha virágot kellett odébbtennem, mert az nehéz volt neki, néha azon aggodalmaskodott, hogy szerinte túl sokat megy nálunk a fűtés, habár azt mi fizetjük, ő azért minden nap, miután elmentünk dolgozni, végigjárta a lakást, és mindenhol nullára csavarta a fűtőtesteket:). Délután, amikor meglátta, hogy megérkeztem, hívott, h "Peter!?!", és elújságolta, hogy mennyit spórolt meg nekünk, meg hogy őt akkor is zavarja a pazarlás, ha nem ő fizeti, és hogy ne haragudjunk már érte...:) Egyébként teljesen igaza van, meg is köszöntem neki a fáradozását:). A következő esetnél azonban már azt mondtam, h "Na, ez már kicsit sok!:-)": A fűtéses móka után, sejtelmesen mondja nekem, hogy lenne még egy dolog, amit még el szeretne mondani nekem, ami őt zavarja. (Tette mindezt annak ellenére, hogy előtte tisztáztuk, hogy mennyire sietek, és hogy legyen rövid, csak a legfontosabbakat mondja!). Mondta, hogy megmutatja, csak menjek vele... Kimentünk a ház elé, az utcafrontra. Monda, hogy nézzek fel...Felnéztem. Várta a reakciómat.... Hát hogy reagáljak az elvárásnak megfelelően, mondtam is, hogy hát "Tényleg, hát ez nem semmi!". Persze fogalmam sem volt, hogy mit kell nézni, nekem nem volt semmi szembetűnő. És akkor így álltunk, merengve a ház homlokzatára vagy pár pillanatig. Gondoltam, ha már így ittragadtam, csak meg kellene tudni, hogy mi is zavarja, hát megkérdeztem, hogy "pontosan akkor mit is nézünk?!?!" Erre jött a megfejtés: "hát ugye milyen zavaró, Peter, hogy az egyik ablakon nincs behúzva egyik függöny sem, a másikon pedig az egyik be van húzva, a másik pedig oldalra van kötve, hogy ívesen álljon!" Hát itt aztán kész voltam. Mondam neki halálos nyugalommal, hogy mennyire igaza van, és hogy le is fogom tolni az embereinket, hogy hogy lehetnek ilyen "unordentlich"-ek:) A múlkor meg hajkurászott vagy 3 napig, hogy majd valamit meg akar velem beszélni, hát kiderült nagy nehezen, körülményesen, hogy csak azt akarja megkérdezni, hogy milyenre festesse ki a konyhánkat, mert a beleegyezésem nélkül nem akarja iderendelni a festőt, meg megadni a színt. Kérdezte, hogy akkor milyen legyen. Gondoltam magamban, "Mit érdekel az engem?", mondtam legyen egyszerűen fehér... Erre ő kicsit elégedetlenkedve, hogy szerinte jobban illene a csempéhez valamilyen sárgás, vagy tojáshéj szín! :) Hát nem leszarom!?!?!?:-D Akkor legyen olyan, ebben meg is állapodtunk.:) De egyébként tényleg kedves néni, segít mindenben, csomó cuccát szétosztogatta, amit ö nem használt, hűtő, ülőgarnitúra, ágyak, stb. Én a legjobban a német nyelvű könyveknek örültem...:) Az másnak úgy sem kellett, nem értik úgysem. A fiáé voltak, Adott egy 3 kötetes Gyűrűk ura könyvet, hogy azt biztos szeretni fogom, mert az ismert, és híres. Díszkötésben, stb...Elfogadtam, más biztos be is lett volna halva tőle, sajnos azonban nekem ez lószart sem ér...:) De azért kedves volt, viszont jobban örültem egy "noname" sima kis regénynek, amit majd olvashatok, és olvasni is fogok...:)
Ja! Mellékesen: Mindezektől teljesen függetlenül, vezetés közben a nagy semmiből belémnyilalt a felismerés, hogy milyen jó is csókolózni!! Ma csókolózni volt kedvem...:)