Tényleg ennyire egyszerű? Van ebben határ? Van, ez biztos. (Film: Candy) Valahol... De hol? Mi a sok? Meddig mehetek el? Éljek a mának?
A heroin jó....Azt mondják. Felemel, állítólag leírhatatlanul szabad és aufórikus érzés. A halálba visz, de "ma" jó... Élj a mának. Éljek a mának, és holnap haljak meg? Vagy ha nem is halok meg: szenvedjek, mert belementem, és mert utána le kell mondanom róla? Meddig mehetek bele, hol van az egyensúly a mámor és az azt követő szenvedés, áldozatok között? Nem a drogokról beszélek már, pontosabban nem a hagyományos értelemben vett drogokról, hanem az élet drogjairól, amelyeknek ilyen a hatásmechanizmusa, kisebb nagyob függőséget okoz, mert jó amikor benne vagyok, és rossz feladnom, amikor abba kell hagynom, le kell mondanom róla. Egyszerű példa egy ártalmatlan, saját életemből vett "drogról": nyaralás tengerparton, forróság, napfelkelte a parton, koktélok, vacsorák, romantika, szex... Majd tíz nap után, úton hazafelé, görcs a gyomorban, gombóc a torkomban... Nem akarom, maradni akarok. Nem is kellett volna elmenni, hogy ne fájjon utána? Nem, ezt nem gondolom.
Most nem nyaralás, nem is drogok: Film: "Mielőtt felkel a nap" Egy éjszaka, egy tökéletes... Folytatás a realitásban esélytelen. Akkor kár volt belemenni, ha egyértelmű, hogy nem lehet folytatás? Érdemes egy éjszakáért szenvedni? És kettőért, vagy háromért érdemesebb, vagy mindegy, hogy egy, három, öt, vagy húsz, ha úgysem lehet "végtelen"? Ez tiszta matematika vajon, amikor mindegy, hogy 1 osztva a végtelennel, vagy 30 osztva a végtelennel, úgyis nulla lesz az eredmény, és az egyetlen kivétel csupán a végtelen per végtelen? Az lesz matematikailag az egyetlen különböző eredmény... ( ja, és mellékesen az sem sok, csupán 1 :-) )
Egy pár napja bizonytalan vagyok, pedig szeretek biztos lenni a dolgomban. De most annyira jó, hogy ez sem zavar. Jah, és nem nekem kell döntenem ez esetben. Milyen jó is tud ez lenni!? :-) (Na persze nem mindig...)
Most döntsd el helyettem, hogy több-e a három, mint a kettő. Várom a választ....
A heroin jó....Azt mondják. Felemel, állítólag leírhatatlanul szabad és aufórikus érzés. A halálba visz, de "ma" jó... Élj a mának. Éljek a mának, és holnap haljak meg? Vagy ha nem is halok meg: szenvedjek, mert belementem, és mert utána le kell mondanom róla? Meddig mehetek bele, hol van az egyensúly a mámor és az azt követő szenvedés, áldozatok között? Nem a drogokról beszélek már, pontosabban nem a hagyományos értelemben vett drogokról, hanem az élet drogjairól, amelyeknek ilyen a hatásmechanizmusa, kisebb nagyob függőséget okoz, mert jó amikor benne vagyok, és rossz feladnom, amikor abba kell hagynom, le kell mondanom róla. Egyszerű példa egy ártalmatlan, saját életemből vett "drogról": nyaralás tengerparton, forróság, napfelkelte a parton, koktélok, vacsorák, romantika, szex... Majd tíz nap után, úton hazafelé, görcs a gyomorban, gombóc a torkomban... Nem akarom, maradni akarok. Nem is kellett volna elmenni, hogy ne fájjon utána? Nem, ezt nem gondolom.
Most nem nyaralás, nem is drogok: Film: "Mielőtt felkel a nap" Egy éjszaka, egy tökéletes... Folytatás a realitásban esélytelen. Akkor kár volt belemenni, ha egyértelmű, hogy nem lehet folytatás? Érdemes egy éjszakáért szenvedni? És kettőért, vagy háromért érdemesebb, vagy mindegy, hogy egy, három, öt, vagy húsz, ha úgysem lehet "végtelen"? Ez tiszta matematika vajon, amikor mindegy, hogy 1 osztva a végtelennel, vagy 30 osztva a végtelennel, úgyis nulla lesz az eredmény, és az egyetlen kivétel csupán a végtelen per végtelen? Az lesz matematikailag az egyetlen különböző eredmény... ( ja, és mellékesen az sem sok, csupán 1 :-) )
Egy pár napja bizonytalan vagyok, pedig szeretek biztos lenni a dolgomban. De most annyira jó, hogy ez sem zavar. Jah, és nem nekem kell döntenem ez esetben. Milyen jó is tud ez lenni!? :-) (Na persze nem mindig...)
Most döntsd el helyettem, hogy több-e a három, mint a kettő. Várom a választ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése