Nem, nem kívánok túl mélyre menni a témában. Nem kívánok politikai, szellemi, sajtó és egyéb komolyan hangzó jelzőkkel illetett szabadságról írni. Szabadságon vagyok...Életemben először. Nem is csoda, hiszen életemben először dolgozok! (Mármint hivatásszerűen, hosszabb távon.) :-)
Életem első szabadnapján hajnali fél ötkor keltem. Nem kell rögtön elkezdeni sajnálni, ez nem is annyira meglepő, mivel kicsit össze van zavarodva a bioritmusom. A munkám miatt is az utóbbi jó pár napban mindig más időpontban feküdtem és keltem, kicsit elveszítette számomra hagyományos jelentését az éjszaka, nappal, délelőtt, délután, reggeli, ebéd stb. ... Viszont így két egymást követő napon is láttam a napfelkeltét. Tegnap a repülő fedélzetéről, a fellegek felett szállva, ma pedig a saját kis szobám erkélyéről. Repülőről nézve szokatlan, misztikusan furcsa, és gyönyörű volt, az erkélyről nézve pedig megnyugtató, meghitt. És onnan éreztem az illatát is...:-).
Egy ideje megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy szeretnék nagyon-nagyon sok mindent megélni, látni, tudni, megismerni, megtenni, elérni. Ez annyira nem meglepő dolog, hiszen ez eddig is bennem volt, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem is voltam, vagyok egyedül a világon. Meg persze az ember alapvetően csak azzal, hogy "él", sok mindent "megél, meglát, megtud, megismer, megtesz, elér". De én ezt mostantól tudatosan akarom cselekedni. Eddig nem voltam elég tudatos...Pontosabban: ettől lehet még tudatosabban is! Meglepő módon ezt az elhatározásomat egy e-mailben küldött ppt-nek köszönhetem! (Köszi Tamara:-) ) Pedig a szokványos "megmondjuk a nagy frankót a világ dolgairól, és küldd el legalább 1100 ismerősödnek, és nagy szerencse ér" típusú levelek nem szoktak meghatni, de ez nem ilyen volt. Legalábbis számomra mondott valamit. Persze ez az elhatározás nem az első eddigi rövid kis életemben... Még a "régmúltból": "Miért nem eszek Túrórudit, amikor szeretem is, meg is vehetném magamnak, semmi akadálya nincs?!?! Akkor elkezdtem "Túrórudit enni", és habár a túrórudievés a mai napig megmaradt, a valódi jelentése és mondanivalója kicsit feledésbe merült. (Sajna Németországban nem lehet kapni, úgyhogy ott most egészmogyorós csokival helyettesítem(: )
A szabadság kitűnő lehetőség a tudatosság újrakezdésére. De vajon szabadság (Urlaub) kell az újrakezdéshez, vagy megtehetem bármikor, elég hozzá csupán a szabadság (Freiheit) ?? (Kivételesen a német nyelvben ezt könnyebb megkülönböztetni.) Egyelőre mindegy...
A mai "Túrórudim" (az igazi mellett!) egy vacsora volt a Lovagkirály étteremben. (www.lovagkiraly.hu) Törökbálinton van, gyakran elmentem mellette az elmúlt 3 évben, benne sosem jártam. Eddig... Meghívtam az egész családot egy vacsorára. Miért? Mert vágytam rá (nem csak az étteremre, hanem magára az eseményre is), és mert szabadon megtehettem. Számomra ezen van a hangsúly: "szabadon", és "megtehetem".Azt természetesnek tartom, hogy nem teszünk meg mindent, amire vágyunk, hiszen előfordulhat, hogy nincs rá lehetőségünk, módunk. Lehet szó anyagi, térbeli, törvényi, erkölcsi stb. akadályoztatásról. Ezeket most nem részletezem, csupán hogy szemléltessem, mire gondolok, példaként felteszek két költői kérdést: "Mit tennél, ha egy hétig láthatatlan lennél?""Mit tennél, ha lenne 1 milliárd forintod?" Amint magadban őszintén megválaszolod a kérdéseket, megértheted, mire gondolok... Azonban ahol a lehetőségeink és vágyaink találkoznak, ott nem szabad mulasztanunk. Hogy mulasztottam-e eddig? Igen. Hogy fogok-e ezután is? Igen. Viszont igyekszem majd kevesebbet. Az egyszerű helyzetekben nem is lesz nehéz dolgom. (Túrórudit enni, elmenni vacsorázni...) Két dolog nehezíti azonban a mulasztások elkerülését: a lehetőségek és vágyak találkozásának felismerése, és a valamiféle félelemből fakadó tehetetlenség. Igyekszem majd nyitott szemmel járni... Igyekszem majd összeszedni a bátorságomat...
Szabadságon vagyok. Szabad vagyok? Csak most vagyok szabad? Mikor vagyok szabad? Ha nincsenek kötöttségeim? Mindig vannak kötöttségeim. Sosem vagyok akkor szabad?El tudom fogadni a kötöttségeimet. Ha dolgozok, több van, most valamivel kevesebb. Szabadnak érzem magam. Most is, és akkor is. Akkor most sosem vagyok szabad, vagy tényleg mindig "szabad(ságon)" vagyok?!
Életem első szabadnapján hajnali fél ötkor keltem. Nem kell rögtön elkezdeni sajnálni, ez nem is annyira meglepő, mivel kicsit össze van zavarodva a bioritmusom. A munkám miatt is az utóbbi jó pár napban mindig más időpontban feküdtem és keltem, kicsit elveszítette számomra hagyományos jelentését az éjszaka, nappal, délelőtt, délután, reggeli, ebéd stb. ... Viszont így két egymást követő napon is láttam a napfelkeltét. Tegnap a repülő fedélzetéről, a fellegek felett szállva, ma pedig a saját kis szobám erkélyéről. Repülőről nézve szokatlan, misztikusan furcsa, és gyönyörű volt, az erkélyről nézve pedig megnyugtató, meghitt. És onnan éreztem az illatát is...:-).
Egy ideje megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy szeretnék nagyon-nagyon sok mindent megélni, látni, tudni, megismerni, megtenni, elérni. Ez annyira nem meglepő dolog, hiszen ez eddig is bennem volt, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem is voltam, vagyok egyedül a világon. Meg persze az ember alapvetően csak azzal, hogy "él", sok mindent "megél, meglát, megtud, megismer, megtesz, elér". De én ezt mostantól tudatosan akarom cselekedni. Eddig nem voltam elég tudatos...Pontosabban: ettől lehet még tudatosabban is! Meglepő módon ezt az elhatározásomat egy e-mailben küldött ppt-nek köszönhetem! (Köszi Tamara:-) ) Pedig a szokványos "megmondjuk a nagy frankót a világ dolgairól, és küldd el legalább 1100 ismerősödnek, és nagy szerencse ér" típusú levelek nem szoktak meghatni, de ez nem ilyen volt. Legalábbis számomra mondott valamit. Persze ez az elhatározás nem az első eddigi rövid kis életemben... Még a "régmúltból": "Miért nem eszek Túrórudit, amikor szeretem is, meg is vehetném magamnak, semmi akadálya nincs?!?! Akkor elkezdtem "Túrórudit enni", és habár a túrórudievés a mai napig megmaradt, a valódi jelentése és mondanivalója kicsit feledésbe merült. (Sajna Németországban nem lehet kapni, úgyhogy ott most egészmogyorós csokival helyettesítem(: )
A szabadság kitűnő lehetőség a tudatosság újrakezdésére. De vajon szabadság (Urlaub) kell az újrakezdéshez, vagy megtehetem bármikor, elég hozzá csupán a szabadság (Freiheit) ?? (Kivételesen a német nyelvben ezt könnyebb megkülönböztetni.) Egyelőre mindegy...
A mai "Túrórudim" (az igazi mellett!) egy vacsora volt a Lovagkirály étteremben. (www.lovagkiraly.hu) Törökbálinton van, gyakran elmentem mellette az elmúlt 3 évben, benne sosem jártam. Eddig... Meghívtam az egész családot egy vacsorára. Miért? Mert vágytam rá (nem csak az étteremre, hanem magára az eseményre is), és mert szabadon megtehettem. Számomra ezen van a hangsúly: "szabadon", és "megtehetem".Azt természetesnek tartom, hogy nem teszünk meg mindent, amire vágyunk, hiszen előfordulhat, hogy nincs rá lehetőségünk, módunk. Lehet szó anyagi, térbeli, törvényi, erkölcsi stb. akadályoztatásról. Ezeket most nem részletezem, csupán hogy szemléltessem, mire gondolok, példaként felteszek két költői kérdést: "Mit tennél, ha egy hétig láthatatlan lennél?""Mit tennél, ha lenne 1 milliárd forintod?" Amint magadban őszintén megválaszolod a kérdéseket, megértheted, mire gondolok... Azonban ahol a lehetőségeink és vágyaink találkoznak, ott nem szabad mulasztanunk. Hogy mulasztottam-e eddig? Igen. Hogy fogok-e ezután is? Igen. Viszont igyekszem majd kevesebbet. Az egyszerű helyzetekben nem is lesz nehéz dolgom. (Túrórudit enni, elmenni vacsorázni...) Két dolog nehezíti azonban a mulasztások elkerülését: a lehetőségek és vágyak találkozásának felismerése, és a valamiféle félelemből fakadó tehetetlenség. Igyekszem majd nyitott szemmel járni... Igyekszem majd összeszedni a bátorságomat...
Szabadságon vagyok. Szabad vagyok? Csak most vagyok szabad? Mikor vagyok szabad? Ha nincsenek kötöttségeim? Mindig vannak kötöttségeim. Sosem vagyok akkor szabad?El tudom fogadni a kötöttségeimet. Ha dolgozok, több van, most valamivel kevesebb. Szabadnak érzem magam. Most is, és akkor is. Akkor most sosem vagyok szabad, vagy tényleg mindig "szabad(ságon)" vagyok?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése