Doppelzimmer

Ma éjszaka is szállodában alszok. Ez nagyon jó, élvezem. :-) Mondjuk ki ne élvezné?!?! (Na jó, ilyet is tudok: az, aki nehezen viseli, hogy sokat kell utaznia, keveset van otthon, és az az "otthon" sem annyira egyértelműen definiálható.) Nem volt szimpla ágyas szoba, így kétágyasat kaptam. Kicsit drágábban, de azért nem a duplája az egyágyasnak. Pontosabban nem is kétágyas, csak egy, de az franciaágy.
Szeretem a nagy ágyakat! :-) Régen is szerettem. Már akkor is, amikor még minden este egyedül aludtam a nagy ágyban. Sőt, akkoriban el sem tudtam képzelni, hogy én más mellett el tudok aludni. Nehezen alszok el, és mindenre felkelek. Idővel aztán változott a dolog. Most már szeretek nem egyedül is aludni. Igaz, nem tudok olyan sokat és mélyen aludni, de mégis jó. És most ez eszembe jutott. Most is jó lenne nem egyedül lenni. Elég volt pár nap, és tessék! Úgy beleszoktam a "jóba", hogy most itt nyavalygok, mert hiányzik az az érzés! :-) Pedig nagyon jól érzem magam. Tényleg! Itt vagyok egy szép kisváros szállodájának egy kellemes, kényelmes, duplaágyas!!!:) szobájában, most érkeztem meg az esti úszás, és szauna után, megvacsoráztam, csokit ettem, filmeket néztem. Csak hát valóban: nem volna rossz megosztani ezeket az élményeket valakivel...