a kreativitás és a Paprika TV

Németországban nincs tv-m. Illetve van, csak nem nagyon nézek benne semmit. Illetve nézek, de csak filmeket, DVD-ről. A filmeket sosem hanyagolnám el. Erre még majd bizonyára vissza fogok térni, amennyiben a "blogírási szenvedélyem" ilyen töretlen marad, mint amilyen töretlen most két nap után...:-) Meg kell, hogy mondjam, nem is nagyon hiányoznak az ostoba műsorok a tv-ből. Persze megnéztem, amikor itthon éltem, de minek?!?! Most ennyivel több időm van. Ami hiányzik, az a Paprika TV. Szerettem nézni...Mindig néztem: evés előtt, evés közben, evés után, lefekvés előtt (nem, lefekvés után már nem :-) ) Szeretem az ételeket, szeretek főzni, művészetnek, kreativitásnak tartom. Másban nem nagyon vagyok igazán kreatív, sajnos...Szeretnék pedig az lenni, de hát ez nem úgy megy, erre születni kell. Én nem erre születtem. Csak tudatosan tudok kreatív lenni. Állítólag pedig lehet fejleszteni. Tudatosan. Volt egy tanárom általános iskolában, irodalmat tanított. Egyik alkalommal behozott magával egy magnót, és az óra vége előtt öt perccel, az órát úgymond félbeszakítva, bekapcsolta a magnót, zenét játszott le rajta, és kitett a magnó mellé egy képet. Csak annyit mondott, hogy figyeljünk csendben. Nem nagyon tudtuk mire vélni a dolgot. Figyeltük a képet, hallgattuk a zenét... És ez így ment egy pár hónapon keresztül, minden óra utolsó öt percében. Az utolsó alkalommal is megszólalt a zene, és kikerült a kép...Egy fekete lap volt, semmi minta, semmi extra... Ezután az alkalom után kérdezett meg bennünket először, hogy mit "láttunk", mit éreztünk, mit gondoltunk. A zene képes érzéseket kelteni, erre volt kíváncsi, erre igyekezett rávezetni minket. Attól jobban már csak az illatok képesek belőlünk érzéseket, olyakor akár érzelmeket is kiváltani... Egy-egy évekkel korábban használt parfüm illata képes már-már rémisztően közelivé hozni a múltat... Hetedikes lehettem, amikor ezt a zenés asszociációs "játékot" játszottuk. Most a napokban, körülbelül 10 év elteltével eszembe jutott, és elkezdtem kísérletképpen újra játszani. Hajnali 4 óra, hanyatt fekve az ágyon, a fekete plafont bámulva: Ville Valo and Natalia Avelon - Summer wine; Mattafix - Living Darfur; Peter Cincotti - Goodbye Philadelphia (ezek voltak éppen a 'playlist'-ben); Meglepően pontosan leírható érzések, helyzetek, színek, illatok jelentek meg. Le tudnám írni...De most biztos nem teszem. Aki akarja, majd kipróbálja. Úgyis más az mindenkinek, és ti nem azt látnátok, éreznétek, amit én :-). Ja, és úgy az igazi, ha elvonatkoztatunk a szövegtől, nem is figyeljük. Angolul nem tudók előnyben, illetve a "Living Darfur"-nál egy rész nem is angol, tehát ott könnyű...:-)
Szóval így is kicsit próbára tettem kreativitásomat, de amiben ezt igazán ki tudom élni - és itt kapcsolódnék is a címben kiírt tárgyhoz - , az a főzés. Szeretek ötleteket meríteni a Paprika TV-ből, illetve bárhonnan máshonnan. Azonban szeretek csak úgy, saját szakállamra kísérletezgetni, játszani a fűszerezéssel, mennyiséggel, összetétellel. Persze olvasgatok gyakran recepteket, megtanulom, tanultam az alapvető főzési fogásokat, ismerkedek a fűszerekkel, olvasok róluk (párat termesztek is, majd idővel azért még bővítem a "kollekciót"). Az alapvető tudásanyagra szert kell tenni, hogy kiélhessük a kreativitásunkat, de nem szabályokat kell megtanulni, hogy hogy kell, hogy kötelező. Az írók, költők, megtanulják a betűket leírni, ezeket használják, és ebből alkotnak. Én is csak a főzés "betűit" tanulgatom, nem akarok mondatokat "idézni", az "írással" pedig kedvem szerint, érzéssel, kreativitással kísérletezek...(Persze nem mondom, hogy egy-egy nagyon sokatmondó "gondolatot" nem használok fel "idézetként" a saját művem megalkotásában:-) )
Ma kakukkfüves, rozmaringos, mozzarellás pulykamellet sütöttem egy fedeles bolgár agyagedényben, kevés hagymakarikával, sárgarépa szeletekkel, brokkolival, kevés ecettel. Jól sikerült. Ilyenkor örülök, és elégedett vagyok :-). Annyira gyönyörűek az ételek, az illatok, sőt, számomra még az alapanyagok is! Az elmúlt öt hónapban több ezer tonna húst láttam. Más lehet, hogy undorodott volna tőle, a sok "legyilkolt" malac látványától. Engem lenyűgözött, majdhogynem rabul ejtett a látványa. Én szeretem a malacokat, de szerintem ők egy nemes célért halnak meg. Aranyosak egyébként tényleg, szoktam őket látni néha még a teherautókon, ahogy megérkeznek. Olyan kis buták, meg büdösek is, de mégis aranyosak, kis kucuk ( Schweinchen, ahogy németül mondjuk, megpaskolva a hátsójukat:-D )
Szeretek az élelmiszeriparban dolgozni:-) Egyszer majd lesz saját éttermem! Majd ha gazdag leszek, csak úgy, kedvtelésből...:-) Nem, ez nem tartozik a "Túrórudi" kategóriájába. Ez a "Mit csinálnék, ha lenne 1 milliárd forintom" kategória. Ilyennek is lenni kell. Jó vágyakozni is. Csak kell tudni különbséget tenni...
Bevásároltam, főztem finomat, vacsora után zenehallgatás közben megittam két Gin Tonicot, csak mert jól esett, és mert megtehettem, leírtam pár gondolatomat... Ma ez volt a napi betevő "Túrórudim".